Vakcinázási ügyek

Dr. Ronald Schultz állatorvosi immunológus, vakcina kutató (University of Wisconsin’s Department of Pathobiological Sciences tanszékvezetője) még fiatal kutatóként, az 1970-es években kezdett el azon gondolkodni, ha pl. a szopornyicából meggyógyuló kutyák, vagy a panleukopéniából meggyógyuló macskák évekkel később is rendelkeznek az újbóli fertőzés elleni védettséggel, miért kell ezek ellen évenként újra vakcinázni őket? (Hasonlóan az embergyerekhez, akiknél számos fertőző betegséggel való találkozás egész életre szóló immunitást biztosít számukra.)

1978 óta tartó kutatásai során kollégáival több mint 1000 kutyát oltottak be a piacon kapható vakcinák valamelyikével. Ezt követően mérték egyrészt a vérben lévő antitest szintet, és végeztek ún. provokációs teszteket is, amikor a kutyát kitették egy fertőző betegség kórokozójának. Dr. Schultz szerint a vakcinák által biztosított védettség a következőképpen alakul vakcinázás után:

 

  Provokációs teszt esetén Szerológiai vizsgálatok szerint
Szopornyica 7 év 15 év
Parvo 7 év 7 év
Adenovírus 7 év 9 év
Veszettség 3 év 7 év

A fenti adatok nem azt jelentik, hogy ezt követően megszűnik az immunizáció, hanem csak azt, hogy a kutyákat a vakcina beadása után ennyi év elteltével tesztelték utoljára. (Ezért rövidebbek a provokációs tesztnél feltüntetett évek, mert idős kutyákat már nem tettek ki ilyen vizsgálatnak.)

A fenti eredmények csak egyszer, kölyökkorban vakcinázott kutyák esetében is érvényesek.

A mérések eredményei alapján úgy véli, a vakcinák ennél is hosszabb, olykor egész életen át tartó védettséget biztosítanak. Kimutatta, hogy az élő, legyengített vírussal történő ismételt immunizálás nem biztosít nagyobb és hosszabb védettséget, mert a korábbi oltással megszerzett immunitás során termelődő antitestek blokkolni fogják az ismételten beadott vakcinában lévő vírusokat, így az újraoltástól az állatban nem fog érdemben emelkedni az antitestek mennyisége, nem szaporodnak el a memória sejtek, nem lesz jobb a betegség elleni védettségi szint. Az immunrendszer emlékezete által biztosított immunitás felülmúlja a hagyományos, évenkénti vakcinázásét.

Tehát teljesen felesleges évenként vakcinázni, mert e nélkül is rendelkezik a kutya a kellő védettséggel. Mégis elterjedt az évenkénti vakcinázás gyakorlata, amelynek hátterében nem állt semmilyen tudományos megerősítés. Hogy miért? Feltehetően anyagi okokból, hisz ez komoly bevételi forrás mind a vakcina gyártók, mind az állatorvosok számára. Amerikai adatok szerint egy praxis bevételének 14%-át teszik ki ez évenkénti vakcinázási gyakorlat, és ettől a bevételtől nem óhajtanak elesni. Gyártói oldalról a bevételek mellett egyfajta biztonsági játék is szerepet játszik: mivel az immunitás időtartamát megállapító vizsgálatok drágák, a gyártók csak rövid ideig tesztelik vakcináikat és a „biztonság kedvéért” évenkénti beadási javaslattal dobják piacra.

Dr. Schultz kutatási eredményeit látva az American Animal Hospital Association (AAHA) 2003-ban egy speciális munkacsoportot hozott létre, amely kompromisszumos döntés eredményeként a 3 évenkénti vakcinázásra tett javaslatot. A munkacsoport egyik tagja szerint az időtartam meghatározása hasra ütve született meg, indokoltságát semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, ellenkezőleg, csak arra van tudományos bizonyíték, hogy jóval hosszabb, akár egész életen át tartó védettséget ad az egyszer beadott vakcina.

Az AAHA által összehívott munkacsoport a javaslattétel mellett felszólította a jelentősebb vakcina gyártókat, hogy termékeiken tüntessék fel, hatása legalább 3 évig tart. Próbaképen megnéztem, Nobivac Parvo C oltóanyag leírását, valóban rajta van, hogy 3 évente kell ismételni.

2006-ban az AAHA „3 év, vagy hosszabb”-ra módosította újravakcinázási javaslatát, amit 2011-ben azzal egészített ki, hogy egészséges kutyáknál a vakcinák akár 5 évig is védettséget biztosítanak.

Az AAHA azonban csak javaslatot tesz, nem kötelező protokollokat alkot e kérdésben. Mivel az állatorvosi társadalom szemlélete lassan változik csak ebben a kérdésben – részben a félretájékoztatás, részben a szakma konzervatív természete miatt -, csak lassan terjed el a ritkább vakcinázás protokollja. Próbaképpen megnéztem 10 állatorvosi honlapot, mindegyik évenkénti vakcinázást javasolt. (Saját állatorvosaink szerencsére nem tartoznak közéjük :-).)

Dr. Schultz időközben publikálta azon problémák listáját, melyet a gyakori vakcinázás okozhat. Ezt itt nem szeretném részletezni, de szerepel köztük pl. az ételallergia is, melyet a vakcina vivőanyaga okoz.

 

A bejegyzés az „Are we vaccinatng too much,” (JAVMA, No. 4, August 15, 1995, pg. 421.) cikk alapján készült.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s